A gyújtó sarkán, a reuma előtti placcon, a kis padoknál, minden reggel találkozom egy nénikével. Szatyorkái telipakolva, vagy mellette, vagy az egyik közeli padon, mindig szögletes formát fesznek fel. Minden reggel elmegyek mellette, minden reggel ránézek, majd jobbra pillantok, s szemeimet a rendőrség felé fordítom. És minden reggel felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon mit árulhat a nénike?
Mert a jelek arra utalnak, hogy komoly üzleti tevékenység folyik ott kora reggelente, szemben a rendőrséggel. Volt, hogy már láttam is, de csak a pénz átadását. Biztosan nem élelmiszert árul, csokit, kekszet. Az is biztos, hogy nem konyharuhát, pizsamát. Vajon mi lehet a szatyorkákban, ami szögletes, kissé, vagy talán teljesen téglalap alakú?
Ez kérdés nem hagy nyugodni. Minden reggel ezen tűnődöm. Aztán tovább megyek, és nem csinálok semmit, ahogyan senki más. Inkább csak töprengek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.