rezedaszagú kis városom

Az elmúlt hetekben a városatyák példamutató magatartásáról értesülhetett a tévénéző ember. Az ellenzék a rendkívüli ülésen szeretett volna felszólalni, ám az említett csoport képviselői nem voltak tisztában a működési szabályzatban foglaltakról. Nem baj, különösebb bonyodalom sem történt, hiszen annak rendje és módja szerint az alpolgármester felkérte a jegyzőt, aki elmondta, hogy mi módon lehetett volna felszólalni. Majd újra megadta szót, majd újra elvette, majd megszavaztatta a testületet. A vége (persze) nem lett, ez körülbelül öt-tíz percet vett igénybe.

Egy brit tanulmány szerint a csimpánzok is tanulnak a televízióban látott viselkedésmintákból, de az ott tanultakat mereven, rutinszerűen alkalmazzák.A televíziózás okít, de rugalmassá nem tesz - foglalták össze kutatási eredményeiket a Proceedings of the Royal Society B című szaklapban brit viselkedéskutatók. (http://www.origo.hu/tudomany/20090706-a-majmok-tanulnak-a-tevebol.html)

Szóval, kiszámoltam. Elsőre is könnyen ment és hála istennek, nem estem az adózó kategóriába. Ami mégis elgondolkodtatott, az az adóalapként definiált összeg. Ez ózdi viszonylatban is horribilis összegre jött ki. Már ha ez után kellene fizetni.

„A Facebookon új csoport jelent meg június elején. Tagjai tengerré változtatták Magyarországot, a szomszédos országok helyére pedig strandot, illetve parkolót terveztek.”

Ez a város csupa-csupa elégedetlenkedővel van tele. Szinte nincs olyan része Ózdnak, ami valakinek is jó volna. Szinte nincs olyan intézménye, amivel valaki meg lenne elégedve. És persze olyan politikus sincsen, aki tökéletes lenne.

„Jön a Gárda - támadástól félnek a romák Ózdon”

„A roma vezető azt is elmondta: öt-hatfős csoportokba verődve őrködnek a romák az ózdi cigánytelepeken és felírják a környékén mászkáló autók rendszámát, mert félnek, hogy támadás éri őket.”

(http://www.vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=267814)

Pál Utcai Fiúk: A háború vége

 

Elvonult egy vesztes hadsereg,

A békeévet senki nem éri meg.

Tarkón minden kéz és földre néz a szem,

A háborúnak vége, azt hiszem.

 

Csendes, minden a háborúnak vége,

Minden ugyanúgy történt,

Ahogy nagyapám is mesélte.

Cigaretta a kézben, nem a fegyverem viszem,

A háborúnak vége, azt hiszem.

 

A város körbevesz, gyilkos az áldozatát,

Az úton érkezünk majd, nem a falakon át.

Furcsa győzelem bénán és betegen,

A háborúnak vége, azt hiszem.

 

A tv-ben az arcok a harcokról beszélnek,

Én most múltam csak tizenhét,

De gyűlölöm már az egészet.

A szívem összetörve, ennyi maradt nekem:

A szenvedés, a bűn, a félelem,

Elvesztettem az egész életem,

De a háborúnak vége.

 

„Országos szinten a jobboldali vezetők már kezdik felemlegetni a felelősségre-vonást, de itt helyben valaki el tudja képzelni, hogy Riz és Vitális előveszi Benedeket a város kiárúsítása miatt?”

(dr_horvathne, http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9036247)

 

 

„Az index fórumon olvasom az ózdiakat de valahogy nem tudok eligazodni, mindeki mondja a magáét de senki nem akarja felválalni a szerepét...tanácsok ..ötletek vannak de, hogy valaki is tenne valamit.... szervezés..... kiállás valamiért az nincs.. Szerintem mint volt Ózdinak az a véleményem, hogy igy nem lehet változtatni, sem hétesen, sem a polgármesteri hivatalon, sem ollyan intézményeken amelyek a várost szolgálják...”

(2007. 07. 09. 17:35 origo fórum)

Újságírói Etikai Kódex (részlet)

A személyiség védelme

3. §

A személyiség védelme

3.2.1. Az újságírói etika ellen vét az, aki

– a nyilatkozó hozzájárulása nélkül lényeges változtatást hajt végre annak nyilatkozatán, illetve figyelmen kívül hagyja a kért tartalmi módosításokat,

a nyilatkozó, a riportalany véleményének, kijelentésének tüntet fel olyasmit, amit az nem mondott,

– a nyilatkozót, a riportalanyt sértő szöveg, vagy képi összefüggésbe helyezi, illetve félrevezeti az anyag megjelenési helyét illetően,

a nyilatkozó kérése ellenére nem mutatja be nyilatkozatát az érintettnek.

3.2.4. Információt kizárólag törvényes és etikus eszközökkel, módszerekkel lehet megszerezni. Sérti az újságírói etikát a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet érintő, az érintett személy által nem engedélyezett információ.

Rejtett a felvétel

– ha a felvevő berendezést elrejtik, vagy álcázzák,

– ha az érintett személyek nem tudják, hogy felvétel készül.

Továbbra is vállalom a véleményemet a HírTv-vel kapcsolatban, nyugodtan kövezzenek. Feltették azt a kérdést, hogy vajon miért vagyok ilyen kényes ízlésű, egy ilyen országban. Erre akarok most válaszolni.

Legalább is itt, nálam.

Legalább is itt, nálam. Tudom, kicsit korán kezdem, de soha sem lehet tudni!

Úgy látszik életre kelt az ellenzéki szópárbaj az indexes fórumon. Meg kell mondjam, roppant élvezem. Gondolom V. István már kevésbé. Reménykedem benne, hogy olvassa szerény blogomat, és lehiggad. Gondoltam, pár pr tanácsot adok neki, csak így nyilvánosan, ha már kérte (igaz, nem tőlem).

1. rendszeres kommunikáció mindenről, amit a helyi ellenzék tett, tesz, vagy tenni akar,
2. a kétoldalú kommunikáció megszervezése, ehhez saját orgánum,
3. a kritika fogadása és az arra adott válasz alapos meggondolása, lehetőleg csapatban,

A gyújtó sarkán, a reuma előtti placcon, a kis padoknál, minden reggel találkozom egy nénikével. Szatyorkái telipakolva, vagy mellette, vagy az egyik közeli padon, mindig szögletes formát fesznek fel. Minden reggel elmegyek mellette, minden reggel ránézek, majd jobbra pillantok, s szemeimet a rendőrség felé fordítom. És minden reggel felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon mit árulhat a nénike?

Az elmúlt hétvége a HírTv Célpont műsorától volt zajos a fórumozók körében. Engedtem az unszolásnak, ami egyrészt belülről fakadt, másrészt kíváncsivá tettek a bejegyzések, a már említett fórumon. Várom a kövezést, mert nem fogok rosszat mondani az interjúalanyról, sem arról, amit tettek, vagy amit nem.

Nem is elfáradtam, inkább belefáradtam. Az elmúlt hetek történései és nem – történései kicsapták a biztosítékot. Lehet széllel szemben is, legfeljebb nagy része a pofánkban landol. Az a baj, hogy ezt messziről nem látják, csak azt, hogy: jé, áll egy fickó, szemben a széllel!

Nem is olyan régen, a baráti körben volt egy vitám. A hangzavart az a nézetem váltotta ki, hogy igenis, van félnivalónk. Röviden felvázoltam a múltban lejátszódott eseményeket, majd hozzákapcsoltam a közelmúlt történéseit, és a végén egy lehetséges jövőt festetem a társaság elé. A legfinomabb reakció is az volt, hogy enyhén szólva hülye vagyok, mert azt a jövőt, amit én sejtetni véltem, nem engedik megtörténni.

 De, hogy ne beszéljek rébuszokban, íme, a tények:

1. 1848, a népek tavasza, stb. Ebben az időben ébredtek öntudatra a nemzetek, a nemzetiségek (ez utóbbi mai szóhasználatban), mi magyarok erre nemigen figyeltünk,
2. amikor meg akartuk védeni az osztrákoktól jogosan kivívott jogainkat, az elsők, akik nekünk rontottak a nemzetiségek voltak (pl. Jellasics),
3. a zűrzavar elmúltával újra csak arra koncentráltunk, hogy mi magyarok mit tudunk visszakapni elvesztett jogainkból, Kossuth Dunai konföderációját víziónak gondoltuk,
4. az első világháború aztán ráébresztett minket, hogy a nemzetiségek elveszik, amit akarnak, pl. az ország 70%-át (kb.), az iparral, a lakossággal, a nyelvünkkel együtt,
5. Következtetés: az európai országok egy emberként álltak ki a kisebbségi jogok mellett, azt, amit mi magyarok mondtunk, állítottunk, bizonyítottunk, magasról lesajnálták (pl. Telekit és az ő vörös térképét)

1. Ezek után úgy telt el több évtized, hogy a határon túli magyarokat üldözték, megkülönböztették, kollektív bűnösöknek kiáltották ki,
2. Még a mai napig is megfigyelhetőek magyarellenes megmozdulások, még ma is érvényben vannak a benes – dekrétumok, és az európai országok ismét csak nem mutatnak érdeklődést a magyarok verziójára.
3. Következtetés: ha ma Magyarországon az etnikai viták elfajulnának, mi húznánk a rövidebbet, hiszen megint mi vagyunk azok, akik a kisebbséget bántjuk, mint ahogyan nem adtunk nekik jogokat sem, anno. Mert az európai országok csak egyoldalúan szemlélik a hazai történéseket.
4. Végső következtetés: autonómia a kisebbségeknek, területek átadása, stb.

Szóval, az elmúlt héten a tanácstalanságot és persze az időhiányt lehetett tapasztalni rezedaszagú blogomban. Ezért gondolkodtam a bővítetésen, így hamarosan több oldalról és több szerzőtől olvashatnak az érdeklődők véleményeket, kommenteket és elgondolkodtató írásokat, elsősorban városunkról.

S ha valaki kedvet kapna, írjon...

A témával kapcsolatban már írtam egyszer, egészen pontosan január 25.-én.

Ma nem írok. Lenne kedvem hozzá, témát is találtam. De az a fórumokat figyelve nem lenne keresett.

1949. évi XX. törvény

http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=94900020.TV

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.”

(Radnóti Miklós: Töredék)

Próbáltam kimaradni, próbáltam tolerálni, és sok mindent próbáltam már. A kérdés megosztó, megosztja a várost, az országot, sőt, akár a szűk családi környezetet is. Száz év múlva, majd apró lángocskák fogják jelezni az indulatok fellángolását a történelmi atlaszokon. Ha lesz majd történelem óra akkor, a távoli jövőben.

A fellángoló indulatok helyett (ami kis megyénket érinti) jobban foglalkoztatott a gazdasági válság, és a családomra gyakorolt hatása. Őszinte örömömre a kormányzat foglalkozik velünk, odafigyel az állampolgárokra. A kisemberek megsegítése érdekében létrehoztak egy weboldalt, ahol jó tanácsokkal látnak el minket. Tényleg őszintén örülök. De tényleg. Valóban.

Vigyázat! Veszélyben a költségvetése!

Bevételei kiadásait éppencsak vagy egyáltalán nem fedezik!

Gondolja végig, melyek azok a kiadások, melyekből le tudna faragni!

• Fogalmazzon meg magának olyan jövőbeni célt, amely elérése érdekében kész kiadásai csökkentésére!

• Kiadásai közül válassza ki a legfontosabbakat, és sorrendben először azokat rendezze!

• Rendszeresen - akár naponta, hetente - ellenőrizze kiadásait, hogy hónap végére is maradjon kenyérre való!

• Mielőtt vásárol, nézzen körül az ajánlatok között, elképzelhető hogy máshol ugyanazt a terméket olcsóbban megkapja!

• Érdemes havi rendszerességgel egy bizonyos összegű "végszükség" esetére szóló tartalékot képezni, például, amivel pár havi megélhetését biztosítani tudja (hosszas betegség, munkanélküliség esetére).

   

1.      A pénzeddel szavazol!

A vásárlás a Te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását.      OK, ezzel egyetértek.

2.      A szemét a legdrágább!

A szemét értelmetlen pénzkidobás Neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel.   Ne vegyél 1 kg szeletelt kenyeret, ha a 12 szeletből csak 9 szeletet eszel meg!

3.      Cetli

Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged. A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz 'polctrükkökre'.    Igen, ezeknek ellen tudok állni, hiszen nincs pénzem extra dolgokra, előbb tisztáztuk.

4.      Helyben

A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket.    Ja persze, a helyi kisboltok biztosan olcsóbbak. A multinál 150 Ft 1 kg cukor, helyben 200-ért megkapom, hiszen a kisbolt is ott vásárol. De én, a kisboltot válasszam?

5.      Mennyi műanyagot viszel haza?

Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol. Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat. Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást.            Persze, mert ahol ingyen adják ott nem fogadom el, ahol meg 5 Ft, oda nem viszek?

6.      Keresd az eredetit!

Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket.           Emlékszünk, nincs extrára pénzem, akkor a kenyerek és a tejek közül kell vegyszermenteset választanom?

7.      Olvasd el a címkéket!

Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz. Még egyszer 6. pont.

8.      Erőszakmentes szépség

Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat.           Harmadszor is 6. pont.

9.      Tartós használat!

Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár.       Tartós kenyér, tartós tej, tartós hús…?

10. Frisset

Friss, hazai idényzöldséget és -gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett.      Télen, hazai gyümölcs még csak-csak akad, még zöldség is. Tehát, alma, répa, burgonya, hagyma. És semmi más!

11. Helyi termékeket vegyél

Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat. Így a helyi környezetedet támogathatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez. OK, ez is járható út. Bár nem mindenkinek. Így majd én szállítok. Ja, nincs kocsim!

12. Nem mindegy!

Ha nincs is tökéletes termék, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül.          Eddig úgy vettem észre, a tökéletes mindig drágább, a bio mindig drágább, a minőségi mindig drágább. Rosszul látom?

Azt hiszem, a mai napon nagyon nagy gondban vagyok. Nem is tudom, mit írhatnék, melyik oldalra kellene állnom. Mesét szerkesztettem a Gubákról, akik egyformák, csak árnyalatnyi különbséggel születtek, aztán az igazmondó juhász jutott eszembe. De itt cikázott a fejemben az amerikai indiánok sorsa, majd a rabszolgáké is.