Az állásbörze megnyitója igazán kellemesre sikerült, mondják, akik végig nézték. „Mi, nem szórakozni jöttünk”, hallottam több szájból is, ahogyan sodródtam a tömeggel. Azt írták róla, jól sikerült, aki akart talált állást (biztosan?). Hogy mégsem erről írok? Mert következő jelenet tetszett meg, amelynek szem és fültanúja voltam. Közreadom, okuljanak:
Fiatal hölgy a munkaadó részéről, fontoskodó arckifejezéssel osztogatta a jelentkezési lapokat.
- Igen, igen, itt lehet a pénztárosi állásra jelentkezni!
Középkorú hölgy lépett elé, és tétován megkérdezte:
- Mondja, a másik állás-lehetőség is valós?
- Igen. – válaszolta a multi alkalmazottja ridegen, s felhúzta a szemöldökét.
A jelentkező nem adta fel, kérdezni kezdte, miközben kicsit oldalra lépett. Így lehetőségem volt mindkettőjük arcát megfigyelni, valamint azt is, hogy a „másik állás” munkaügyi előadó elnevezéssel bír.
- Milyen végzettség szükséges önöknél egy munkaügyi előadónak?
A munkaadó ha lehet, még jobban felhúzta a szemöldökét, majd lebiggyedő arckifejezéssel válaszolt:
- Érettségi –mondta, közben sajnálkozva bólogatott, s együtt érző mosolyt csalogatott az arcára.
- Nem szükséges semmilyen hr végzettség? – kérdezte nagyot pislantva az érdeklődő, majd meg sem várva a választ, tovább kérdezett.
- Mi a feladata a munkaügyi előadónak, és milyen a munkarendje?
A multi alkalmazott erre kicsit felélénkült, s feledve minden eddigi elutasító viselkedést, magyarázni kezdett:
- Ó, hát nappalra dolgozik a munkaügyis, és a többi alkalmazott beléptetésével, meg munkaügyével foglalkozik… amúgy helyettem keresünk új munkaügyist, mert én egy másik osztályra kerülök. – kicsit bele is pirult a mondandójába, majd egy szusszanásnyi idő után eszébe juthatott, hogy eddig elutasító pózban volt, mert lehervadt a mosoly az arcáról, és visszatért a végzettség kérdéséhez.
- Végül is milyen végzettsége van? – kérdezte, és arca újra sajnálkozó kifejezést öltött magára.
Az érdeklődő hölgy nagyot sóhajtott, majd reagálva az eddigi mimikára szemtelenül elmosolyodott, és válaszolt:
- Pedagógus vagyok. – és a jelentkezési lapot a kisasszony kezébe nyomva, szó nélkül elment.
Amire azóta is kíváncsi vagyok, hogy az érdeklődő megkapta-e az állást, és arra, hogy a volt „munkaügyis” azóta milyen pozíciót tölt be a helyi szupermarketben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.