Legalább is itt, nálam. Tudom, kicsit korán kezdem, de soha sem lehet tudni!
Egy késő-kommunista korban nőttem fel, rezedaszagú kis faluban (de még milyen rezedaszagban!), voltam kisdobos, voltam úttörő, minden lehetséges vezetőképzőt elvégeztettek velem, de sose voltam több őrsvezetőnél. Ettől korán kiábrándultam a rendszerből, a gulágtól is csak a rendszerváltás mentett meg. Bár kedvenc érettségi tételem után még sokáig sírtam, a marxizmus-leninizmust el kellett felejtenem.
Tudok idegen nyelveket, 8 évig tanultam oroszul, bár rosszul. De egy igazi világnyelvet kitűnően értek, még álmomból felkeltve is magyarul beszélek. Hajamba már keverednek az ősz szálak, de még nem vagyok nagyon érett. Ha kell, komoly vagyok, ha kell, tudok hülye is lenni (ez, bevallom, jobban megy).
Nem vagyok tagja egyik pártnak sem, a szegfűt nem szeretem, a narancsot savanyúnak találom, a kék galambok felőlem messze röpülhetnek, és az életfával is hasonló a helyzet. Én vagyok a megtestesült pártonkívüli.
A dolgomat jól értem, bármit is kérnek tőlem. Tudok értelmesen nézni, tudok összevont szemöldökkel ülni. Tudok igennel és nemmel szavazni. Gyűjtöm a szavazatokat, gyűjtöm a támogatást. Szavazzanak rám!
Egyetlen hibám van. Nem tudok buszt vezetni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.