2008. november 28-án megjelent Ózdon az ingyenes terjesztésű Ózdi Panoráma. Nem mondom, hogy vihart kavart, mert azt itt ugye nem lehet. Ebben a városban csend van, és nyugalom és béke... a felszín alatt forrongó tengerrel. Azt meg nem vesszük észre, csak akkor, amikor megjelennek az országos tv-csatornák szenzációhajhász riporterei.
Visszatérve az Ózdi Panorámához: kíváncsian vettem kézbe, és olvastam el rögtön. Csak remélni tudom, hogy az ígéretes kezdés után a folytatás is hasonló lesz, vagy esetleg jobb. Elolvastam, aztán eltettem. Hogy mégis újra kézbevettem, az a város hivatalos hetilapjának köszönhető, és a főszerkesztő kommentárjának. Az főszerkesztő asszony gratulált a konkurenciának, finoman és előkelően, nem mulasztva el közölni, hogy a legtöbb írást már ők is leadták (illetve az ozd.hu-n már megjelent), és a legtöbb képet szintén láthatta már a nagyérdemű az Ózdi Közélet hasábjain (2008-12-05. 2.o.)
Gratulálok, így kell reklámot csinálni a konkurensnek.
Viszont a Közélet kicsit „életszagúbb” lett ettől a vélhetően dühös, de már lecsillapodott reakciótól.
A róka és a szőlő
(La Fontaine, ford.: Rónay György)
(La Fontaine, ford.: Rónay György)
Róka koma szőlőhegyre tartott.
A farkas megkérdezte: „Mit akarsz ott?”
Felelt a róka: „A tyúkpecsenye
után jólesnék egy kis csemege.”
És ment. A szőlőben a lugasok
léceiről dúsan lógott a sok
finom fürt. Rókánk lábujjhegyre állva
ágaskodott utánuk, de hiába:
nem érte el, s búsan elkullogott.
Az első, akivel találkozott,
a farkas volt; így hunyorgott feléje:
„Nos, ízlett?” – „Mi?” – „A csemege!” – „Miféle
csemege?” – „Hát a szőlő!” – „Ja vagy úgy?
Nem kellett. Utálom a savanyút.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.