Drága Szüleim!
Itt vagyok hát! Sokáig tépelődtem, mit tegyek, hiszen a szabad orvos-választás joga engem is megillet, éppúgy, mint a szabad kórházválasztásé is. Bevallom, féltem egy kicsit, amikor a mentő begördült velem a kórház kapuján, még láttam is a baljós feliratot: „az év legrosszabb kórháza”, de nem tudtam mit tenni.
Hosszú utat kellett megtennem, hosszú, fárasztó és fájdalmas utat. Most, amikor már túl vagyok a nehezén, és ráérősen fekszem a kényelmes kórházi ágyamban, van időm gondolkodni. Már amikor békén hagy a személyzet. Annyira vigyázzák minden lépésemet, minden reakciómat, hogy az már fárasztó. Nem tudom, más kórházban hogyan működik, de itt a fehér köpenyek folyton felettem libbennek.
Az ellátásra nem panaszkodom, akkor eszem, amikor megéhezem, talán egy kicsivel több egészségtelen étel jól jönne, de nem adnak! Kicsit unalmas itt az élet, nincs tv, nincs rádió, azt mondják, ide a beteg ember gyógyulni jön, nem szórakozni. Még szerencse, hogy a hozzátartozók bármikor jöhetnek. Össze is piszkolják a padlót rendszeresen, ennek köszönhető az állandó hypo szag.
Igaz, most nagy a zaj, mert felújítás van, de nem kibírhatatlan. Különben is, 3 nap és otthon vagyok. Addig meg, kibírom.
Ahogy e levelet írom, körbenézve rengeteg sorstársam van, minden nap mennek el, és jönnek is helyükre. Úgy látszik ők sem tudták, hogy ez nem a legjobb kórház, mégis itt kötöttek ki.
Lassan búcsúzom, pihennem kell. Csókol fiatok Áron, aki 3600 grammal, 52 cm-rel, ma, a hajnali órákban jött a világra.
Egy gyermek, aki az ózdi kórházban született
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kank (törölt) 2009.02.02. 13:58:16
sza_zso 2009.02.03. 08:25:21