Azt hiszem, a mai napon nagyon nagy gondban vagyok. Nem is tudom, mit írhatnék, melyik oldalra kellene állnom. Mesét szerkesztettem a Gubákról, akik egyformák, csak árnyalatnyi különbséggel születtek, aztán az igazmondó juhász jutott eszembe. De itt cikázott a fejemben az amerikai indiánok sorsa, majd a rabszolgáké is.
Mi volt Amerikában? Fehér telepesek, akik kis híján kiirtották a rézbőrűeket. Majd majdnem megtették a négerekkel is, ugyanazt. Volt, vagy talán még van is egy klánjuk. Volt olyan időszakuk, amikor a feketék jogait eltiporták. És most mi van? Van egy hamvas barackjuk.
Mi volt Magyarországon? Nagy ország volt, tele mindenféle népekkel, akiknek nem akaródzott jogot adni. S amikor ezek a mindenféle népek magukra találtak, önálló útra léptek, és nem felejtették el, azt, amit a nagy Magyarország tett velük. Egyenes volt az út 1920. június 4.-ig.
Veszélyes út a nacionalizmus. Veszélyes dolog népcsoportok jogainak tiprása. És ahogyan a pénteki példa bizonyítja, veszélyes dolog az igazmondás is.
És én, nem élek veszélyes életet. Nem vagyok nacionalista. Nem tiprok jogokat. És mától kezdve igazat se’ mondok…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.